IZSÓFALVA NAGYKÖZSÉG HONLAPJA VAKOK ÉS GYENGÉNLÁTÓK SZÁMÁRA

A magyar kultúra két kiemelkedő alakját, Egressy Gábor (1808-1866) színészt és öccsét, Egressy Béni (1814-1851) zeneszerzőt, írót szoros szálak fűzték a községhez. Édesapjukkal, Egresi Galambos Pál (1770-1827) református lelkésszel kerültek Disznóshorvátra, akit 1826 áprilisában választott meg a helyi református egyház prédikátorává. (Az apa egy s-sel és i-vel írta a nevét.)

Amikor a faluba érkeztek, Béni a sárospataki kollégium kisdiákja volt, Gábor pedig pályaválasztás előtt álló 18 éves fiatalember. Az 1826. évi nyári szünidőt mindketten a disznóshorváti atyai házban töltötték. A nagyobbik fiú innen szökött meg kétszer is, hogy régi álmát valóra váltva színész legyen. Édesapja mindkétszer hazahozta, de harmadszorra sikerült a terve, és Rozsnyón csatlakozott egy vándor színtársulathoz, és hamarosan színpadra is lépett. (Idővel az egyik legkiválóbb magyar színész lett belőle.)
Egyes visszaemlékezések szerint ez annyira megviselte Egresi Pált, hogy belebetegedett, és 1827. július 18-án elhunyt. 20-án helyezték örök nyugalomra a disznóshorváti temetőben. Lelkészi hivatalát legidősebb fia, ifj. Egresi Pál (1800-1855) vette át káplánként 1829 márciusának végéig. Vele maradt a községben az özvegy is. A két kisebb fiú valószínűleg gyakran meglátogatta édesanyját, Béni pedig a szünidőket is itt töltötte. 1835 májusától 1838 májusáig ismét Pál volt a falu református lelkésze. Halála után édesapja mellé temették.

Az időközben híressé vált Gábor és Béni többször megfordultak a faluban (bátyjuknál, majd amikor ő végleg eltávozott, édesapjuk síremlékénél). Gábor az 1860-as években barátságba került Izsó Miklós (1831-1875) szobrászművésszel, aki mellszobrot készített róla. Az Egresi család emlékét ma utca őrzi Izsófalván.

© 2002-2019 Me-NET Kft. - Miskolc • Impresszum