|
Református
Egyház
Cím: 3741 Izsófalva,
Izsó Miklós u. 58.
Református
lelkész neve: SÍPOS PÉTER ISTVÁN
Telefonos elérhetősége:
+36-30/555-7859
E-mail címük: izsofalva.ref@gmail.com
Községünk Árpád-kori település.
Kezdetben nem volt templomos hely, mert
papját az 1332. évi pápai
tizedjegyzék még nem említi. Feltehetően
a 15. században emelték
későgótikus stílusú templomát, amely később
a reformátusok használatába került.
Sajnos a gyülekezet korai iratai egy tűzvészben
megsemmisültek, így történetének kezdeteiről
keveset tudunk. Annyi bizonyos, hogy a
reformáció igen korán, egyes adatok szerint
már az 1540-es években
gyökeret vert a faluban, de kezdetben
csak leányegyház volt. 1605-ben
azonban anyaegyházzá lett, két
filiával, Múcsonnyal és Kállóval.
Ezeket a 18. század
elején elvesztette, mert újonnan betelepített
lakóik görög katolikus vallású ruszinok
voltak. A törökdúlás idején Disznóshorvát
(az 1600-as évek elejétől
említik ilyen néven a falut) többször
elnéptelenedett. A templom is súlyos romlást
szenvedett, ezért a 17. században
újjá kellett építeni. Ehhez Borsod
vármegye 10 forint hozzájárulást
nyújtott. Egy 1639-bõl
fennmaradt egyházlátogatási jegyzőkönyv
említi akkori papját, Dobroviczay
Ferencet. Az 1600-as
évek második felében a helyi birtokosok
közül a Hatvani és a
Pápóczy család az egyház
bőkezű támogatói voltak: pénzzel és olykor
kegytárgyak vásárlásával segítették a
hitéletet. Az ellenreformáció csúcsán,
az 1670-es években az itteni lelkész és
a közösség sem kerülhette el az üldöztetést.
A reformátusok iskolát is létesítettek,
talán már a 17. század elején.
Szerencsére 1745-tól
szinte hiánytalanul fennmaradtak az egyházi
anyakönyvek, amelyekben sok érdekes adat
található a gyülekezet és a falu múltjával
kapcsolatban: például összeállítható belõle
a lelkészek és a tanítók névsora, megtudhatjuk,
mikor pusztítottak járványok, kik voltak
itt a jelesebb személyiségek stb. Különösen
értékesek a községünk nagy szülöttére,
Izsó Miklósra és családjára
vonatkozó bejegyzések.
A templomot 1774-ben
nyugat felé bővítették, mert már szűknek
bizonyult az időközben megnövekedett (akkoriban
több mint 900 fot számláló)
lakosság számára. A 19. század
elejére az épület rossz állapotba került,
ezért az egyházi gyűléseken időről időre
felmerült egy új templom építésének a
szükségessége. A szerény anyagi lehetőségek
miatt azonban erre sokáig nem kerülhetett
sor.
De az 1850-es évek végén
már nem lehetett tovább halogatni a dolgot,
mert a templom összedőléssel fenyegetett.
Demeter András lelkész
a presbitérium és a magasabb egyházi hatóságok
felhatalmazásával Kirner Eduárd
poprádi (Szepes megye) építőmesterrel
állapodott meg a tervek és a költségvetés
elkészítéséről, valamint a kivitelezésről.
Hozzá is láttak a munkához, úgy, hogy
a régi, düledező templom egyelőre használatban
maradt, az új, nagyobb épület ezt körülvette.
Egy, a Vasárnapi Újság
című pesti hetilapban 1861-ben
megjelent tudósítás arról ír,
hogy a falak már magasra emelkedtek, s
a régi templom úgy áll közöttük, mint
egy tokban; de az építkezés éppen szünetel,
mert elfogyott a pénz. 1864-ben
azután kénytelenek voltak lebontani ősi
templomukat a disznóshorvátiak. A korabeli
feljegyzés szerint a szomorú eseményen
a lelkész "búcsúszavai hatása alatt
az egész gyülekezet fájdalmas könnyekre
fakadt".
Az új templomot csak hosszú idő múltán,
1879-ben szentelték fel,
de még ekkor sem volt kész teljesen, mert
a torony csonkán maradt. Végre 1896-ban
ez is felépült, és elnyerte mai
alakját a templom. 1928-ban
nagyobb renoválást végeztek rajta. Az
1990-es években többször
tatarozták, javították kívül-belül egyaránt.
1996-ban tornya egy új
haranggal is gazdagodott.
A község nevezetes szülöttei egykor a
gyülekezet tagjai voltak: Szeremlei
Gábor (1807-1867) ref. lelkész,
filozófus, sárospataki kollégiumi tanár,
tankönyvíró; Izsó (Itso) Miklós
(1831-1875) szobrászművész, a magyar nemzeti
szobrászat megteremtője. 1826-27-ben rövid
ideig itt élt Egressy Gábor
(1808-1867) színész és öccse, Egressy
Béni (1814-1851) zeneszerző,
szövegíró. Édesapjuk és bátyjuk, idős
és ifjú Egresi Pál a
falu lelkészei voltak, haláluk után mindkettőjüket
a disznóshorváti temetőben helyezték örök
nyugalomra.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Katolikus
Egyház (Rudabánya filiája)
Ötven évvel ezelőtt,
1958 kezdõdött Izsófalván
a római katolikus kápolna építése. Felszentelésére
1960-ban került sor. Addig a községben csak a
reformátusoknak volt temploma, a katolikusok az
ormosbányai egyházhoz tartoztak. Az építkezés
szervezője Huszár István plébános volt,
aki a hívek segítségére, önkéntes munkájára is
számíthatott. Az anyagiak akkoriban még nehezebben
voltak előteremthetők az egyház számára, ezért
az építkezés befejezése elhúzódott: a kápolnát
már felszentelték, amikor a külső falak még vakolatlanok
voltak. Ez azonban nem zavarta a katolikus hitélet
megindulását Izsófalván. Később
több javításon, korszerűsítésen ment át az épület,
például új padokat kapott és a bejárat elé kis
tornyot emeltek stb. Izsófalva
jelenleg Rudabánya filiáléja.
A plébánosok az elmúlt harminc évben: Trestyánszky
József, Ködmön Ferenc, jelenleg pedig Kalóczkai
Gábor. Sokat tett a kápolnáért és a helyi katolikus
hitéletért Csapkó József
(1937 - 2006), aki a domonkos rend világi tagja
volt.
|