Pelsocön (Gömör megye, ma Pleaivec, Szlovákia) született 1864-ben. 1883-ban a sárospataki állami tanítóképzőben szerzett pedagógusi oklevelet. Néhány évig Szalonnán, majd Sajókápolnán működött. 1887. szeptember 20-án a disznóshorváti református egyház hívta meg tanítónak. Etőõl kezdve 1928-ban történt nyugalomba vonulásáig a község szellemi és társadalmi életének egyik vezető személyisége volt. Kiemelkedő szerepet töltött be a 19-20. század fordulóján községünk oktatásügyében és közéletében. Eredményes oktató-nevelő munkája mellett számos tisztséget vállalt az egyház különböző szervezeteiben (presbitérium, tanítóegylet, tanügyi bizottság). 26 éven át a községi képviselőtestület, 13 évig pedig az iskolaszék tagja. 1889-ben megalapította a ref. egyházi dalárdát, melynek 1900-ig vezetője is volt. 1899-ben hitelszövetkezetet szervezett, s annak könyvelője és ügyvezető igazgatója volt 22 évig. A községi fogyasztási szövetkezet létrehozása is az érdemei közé tartozik, amelynek vezetéséből szintén kivette a részét. Fáradozásainak talán legszebb eredménye az első világháborús hősi halottak emlékszobrának felállítása 1922-ben, amely a község központjában ma is látható. (Somogyi Sándor szobrászművész alkotása.) - "...az a büszke elhatározás vezérelt, hogy ne csak népiskolai, hanem néptanító is legyek; aztán az egyszer rám bízott munkát igyekeztem mindig tehetségem szerint pontosan véghezvinni" - vallotta 1923-ban írt önéletrajzában. - Kőrösi Antal révén került a köztudatba Izsó Miklós szobrászművésznek a pontos születési dátuma (1831. szeptember 9.) Ezt ugyanis a korabeli életrajzok tévesen közölték. Kőrösi a helyi ref. egyház anyakönyvéből állapította meg a helyes időpontot. Sajószentpéteren hunyt el 1949-ben.

Kőrösi Antal (1864-1949) községünk református iskolájának tanítója, vezetője volt 1887-től 1928-ig, emellett kiemelkedő szerepet játszott a helyi társadalmi-kulturális életben is. Sok egyéb mellett például az egyik kezdeményezője és szervezője volt a disznóshorváti első világháborús hősi emlékmű állításának, amelyet 1922. szeptember 10-én avattak fel, s az első nagyszabású köztéri alkotás volt az országban a hősi halottak emlékére. Kőrösi Antal önéletrajzát a honlapunkon is olvasható Mozaikok Izsófalva múltjából című könyvben találhatják meg az érdeklődők. Arcképét azonban nem közli a kiadvány. Most pótoljuk ezt a hiányosságot is: egy ifjú- és egy időskori fotót mutatunk be róla. Ma már talán senki sem él községünkben azok közül, akik még személyesen ismerhették őt, így e portrék talán segítenek abban, hogy emléke mellett a múlt ködébe veszett arcvonásai is rögzüljenek a helyi hagyományban. 1. Ez a fotó 34 éves korában készült Körösi Antalról. Megjelent "A magyar tanférfiak és tanítónők ezredévi albuma" című díszműben, 1896-ban. (Szerkesztette: Vaday József nagyváradi községi tanító.) 2. Ez az időskori felvétel nyugdíjazása után, 1930 körül készülhetett. A család bocsájtotta rendelkezésünkre 1996-ban, amikor az Izsó Miklós Művelődési Házban megemlékezést tartottak róla.