IZSÓFALVA NAGYKÖZSÉG HONLAPJA VAKOK ÉS GYENGÉNLÁTÓK SZÁMÁRA


Településtörténet

Főoldal
Köszöntő
Földrajzi jellemzők
Településtörténet
Híres szülöttek
Statisztikai adatok
Infrastruktúra
Közérdekű
Önkormányzat
Szervezeti felépítés
Intézmények
Kultúra
Egészségügy
Szolgáltatások
Közbiztonság
Gazdaság
Vallás
Látnivalók
Rendezvények
Hírek
Vissza az alap oldalhoz


A község első okleveles említése 1283-ból ismert Hurva alakban. Első lakói feltehetően horvát telepesek voltak. A tizenhetedik század elejétől eredeti neve mellé a Disznós előtag került, a legenda szerint a környék sűrű erdeiben disznóttenyésztő lakosságáról, illetve a horvát betelepülőkről kapta, megkülönböztetésül a közelben levő másik Horvát nevű településtől (ez ma Bánhorvát). A Disznóshorvát elnevezést 1950-ben Izsófalvára változtatták, az itt született híres szobrászművész, Izsó Miklós (1831-1875) tiszteletére. Az itt előkerült leletek alapján már a népvándorlás korában is lakott volt a település. A törökdúlás alatt többször elnéptelenedett. A tizennyolcadik század elejétől lassú fejlődésnek indult a falu. Az első magyarországi népszámlálás (1786-87) 908 főt talált Disznóshorváton. Nagyjából ez a lélekszám megmaradt a tizenkilencedik század végéig. Ekkor szénbányászat kezdődött itt, a népesség ugrásszerűen megnőtt, két bányatelep, Ormospuszta és Rudolftelep alakult ki területén. A bányászat fénykorát a 60-70-es években élte, és az 1971-ben nagyközséggé vált település lakói számára viszonylagos jólétet biztosított. A nagyüzemi szénbányászat 1977-ben szünt meg, jelenleg két kisebb szénkül fejtés működik a falu határában, amelyek egy-két évre elegendő szénkészlettel rendelkeznek. A 80-as évektől jelentős volt az elvándorlás mértéke, valamint 1993 január 1-én Ormosbánya, míg 1994 december 11-én Rudolftelep vált ki Izsófalva településből, így vált az 5000 lakosú nagyközség 2000 lakosúvá.


Vissza az oldal tetejére

© 2002-2018 Me-NET Kft. - Miskolc • Impresszum