IZSÓFALVA NAGYKÖZSÉG HONLAPJA VAKOK ÉS GYENGÉNLÁTÓK SZÁMÁRA


Vallás

Főoldal
Köszöntő
Földrajzi jellemzők
Településtörténet
Híres szülöttek
Statisztikai adatok
Infrastruktúra
Közérdekű
Önkormányzat
Szervezeti felépítés
Intézmények
Kultúra
Egészségügy
Szolgáltatások
Közbiztonság
Gazdaság
Vallás
Látnivalók
Rendezvények
Hírek
Vissza az alap oldalhoz


Református Egyház

Cím: 3741 Izsófalva, Izsó Miklós u. 58.
Telefon: +36 48 351 080
Lelkipásztor : Gál Katalin
Telefon: +36 48 351 324

Az egyháznál működik az eMagyarország pont.

Községünk Árpád-kori település. Kezdetben nem volt templomos hely, mert papját az 1332. évi pápai tizedjegyzék még nem említi. Feltehetően a 15. században emelték későgótikus stílusú templomát, amely később a reformátusok használatába került.

Sajnos a gyülekezet korai iratai egy tűzvészben megsemmisültek, így történetének kezdeteiről keveset tudunk. Annyi bizonyos, hogy a reformáció igen korán, egyes adatok szerint már az 1540-es években gyökeret vert a faluban, de kezdetben csak leányegyház volt. 1605-ben azonban anyaegyházzá lett, két filiával, Múcsonnyal és Kállóval. Ezeket a 18. század elején elvesztette, mert újonnan betelepített lakóik görög katolikus vallású ruszinok voltak. A törökdúlás idején Disznóshorvát (az 1600-as évek elejétől említik ilyen néven a falut) többször elnéptelenedett. A templom is súlyos romlást szenvedett, ezért a 17. században újjá kellett építeni. Ehhez Borsod vármegye 10 forint hozzájárulást nyújtott. Egy 1639-ből fennmaradt egyházlátogatási jegyzőkönyv említi akkori papját, Dobroviczay Ferencet. Az 1600-as évek második felében a helyi birtokosok közül a Hatvani és a Pápóczy család az egyház bőkezű támogatói voltak: pénzzel és olykor kegytárgyak vásárlásával segítették a hitéletet. Az ellenreformáció csúcsán, az 1670-es években az itteni lelkész és a közösség sem kerülhette el az üldöztetést. A reformátusok iskolát is létesítettek, talán már a 17. század elején. Szerencsére 1745-től szinte hiánytalanul fennmaradtak az egyházi anyakönyvek, amelyekben sok érdekes adat található a gyülekezet és a falu múltjával kapcsolatban: például összeállítható belőle a lelkészek és a tanítók névsora, megtudhatjuk, mikor pusztítottak járványok, kik voltak itt a jelesebb személyiségek stb. Különösen értékesek a községünk nagy szülöttére, Izsó Miklósra és családjára vonatkozó bejegyzések.

A templomot 1774-ben nyugat felé bővítették, mert már szűknek bizonyult az időközben megnövekedett (akkoriban több mint 900 főt számláló) lakosság számára. A 19. század elejére az épület rossz állapotba került, ezért az egyházi gyűléseken időről időre felmerült egy új templom építésének a szükségessége. A szerény anyagi lehetőségek miatt azonban erre sokáig nem kerülhetett sor.

De az 1850-es évek végén már nem lehetett tovább halogatni a dolgot, mert a templom összedőléssel fenyegetett. Demeter András lelkész a presbitérium és a magasabb egyházi hatóságok felhatalmazásával Kirner Eduárd poprádi (Szepes megye) építőmesterrel állapodott meg a tervek és a költségvetés elkészítéséről, valamint a kivitelezésről. Hozzá is láttak a munkához, úgy, hogy a régi, düledező templom egyelőre használatban maradt, az új, nagyobb épület ezt körülvette. Egy, a Vasárnapi Ujság című pesti hetilapban 1861-ben megjelent tudósítás arról ír, hogy a falak már magasra emelkedtek, s a régi templom úgy áll közöttük, mint egy tokban; de az építkezés éppen szünetel, mert elfogyott a pénz. 1864-ben azután kénytelenek voltak lebontani ősi templomukat a disznóshorvátiak. A korabeli feljegyzés szerint a szomorú eseményen a lelkész "búcsúszavai hatása alatt az egész gyülekezet fájdalmas könnyekre fakadt".
Az új templomot csak hosszú idő múltán, 1879-ben szentelték fel, de még ekkor sem volt kész teljesen, mert a torony csonkán maradt. Végre 1896-ban ez is felépült, és elnyerte mai alakját a templom. 1928-ban nagyobb renoválást végeztek rajta. Az 1990-es években többször tatarozták, javították kívül-belül egyaránt. 1996-ban tornya egy új haranggal is gazdagodott.

A község nevezetes szülöttei egykor a gyülekezet tagjai voltak: Szeremlei Gábor (1807-1867) ref. lelkész, filozófus, sárospataki kollégiumi tanár, tankönyvíró; Izsó (Itso) Miklós (1831-1875) szobrászművész, a magyar nemzeti szobrászat megteremtője. 1826-27-ben rövid ideig itt élt Egressy Gábor (1808-1867) színész és öccse, Egressy Béni (1814-1851) zeneszerző, szövegíró. Édesapjuk és bátyjuk, idős és ifjú Egresi Pál a falu lelkészei voltak, haláluk után mindkettőjüket a disznóshorváti temetőben helyezték örök nyugalomra.


Katolikus Egyház (Rudabánya filiája)

Adventista Egyház


Vissza az oldal tetejére

© 2002-2018 Me-NET Kft. - Miskolc • Impresszum