|
Pelsocön
(Gömör megye, ma Pleaivec, Szlovákia) született
1864-ben. 1883-ban a
sárospataki állami tanítóképzőben
szerzett pedagógusi oklevelet. Néhány évig Szalonnán,
majd Sajókápolnán működött. 1887. szeptember
20-án a disznóshorváti református
egyház hívta meg tanítónak. Etőõl kezdve
1928-ban történt nyugalomba vonulásáig
a község szellemi és társadalmi életének egyik
vezető személyisége volt. Kiemelkedő szerepet
töltött be a 19-20. század fordulóján
községünk oktatásügyében és közéletében. Eredményes
oktató-nevelő munkája mellett számos tisztséget
vállalt az egyház különböző szervezeteiben (presbitérium,
tanítóegylet, tanügyi bizottság). 26
éven át a községi képviselőtestület, 13
évig pedig az iskolaszék tagja. 1889-ben
megalapította a ref. egyházi dalárdát, melynek
1900-ig vezetője is volt. 1899-ben
hitelszövetkezetet szervezett, s annak
könyvelője és ügyvezető igazgatója volt 22
évig. A községi fogyasztási szövetkezet
létrehozása is az érdemei közé tartozik, amelynek
vezetéséből szintén kivette a részét. Fáradozásainak
talán legszebb eredménye az első világháborús
hősi halottak emlékszobrának felállítása 1922-ben,
amely a község központjában ma is látható. (Somogyi
Sándor szobrászművész alkotása.) - "...az
a büszke elhatározás vezérelt, hogy ne csak népiskolai,
hanem néptanító is legyek; aztán az egyszer rám
bízott munkát igyekeztem mindig tehetségem szerint
pontosan véghezvinni" - vallotta 1923-ban
írt önéletrajzában. - Kőrösi Antal révén került
a köztudatba Izsó Miklós szobrászművésznek
a pontos születési dátuma (1831. szeptember
9.) Ezt ugyanis a korabeli életrajzok
tévesen közölték. Kőrösi a helyi
ref. egyház anyakönyvéből állapította meg a helyes
időpontot. Sajószentpéteren hunyt el 1949-ben.
 |
Kőrösi Antal (1864-1949) községünk református
iskolájának tanítója, vezetője volt 1887-től
1928-ig, emellett kiemelkedő szerepet játszott
a helyi társadalmi-kulturális életben is.
Sok egyéb mellett például az egyik kezdeményezője
és szervezője volt a disznóshorváti első
világháborús hősi emlékmű állításának, amelyet
1922. szeptember 10-én avattak fel, s az
első nagyszabású köztéri alkotás volt az
országban a hősi halottak emlékére.
Kőrösi Antal önéletrajzát
a honlapunkon is olvasható Mozaikok
Izsófalva múltjából című könyvben
találhatják meg az érdeklődők. Arcképét
azonban nem közli a kiadvány.
Most pótoljuk ezt a hiányosságot is: egy
ifjú- és egy időskori fotót mutatunk be
róla. Ma már talán senki sem él községünkben
azok közül, akik még személyesen ismerhették
őt, így e portrék talán segítenek abban,
hogy emléke mellett a múlt ködébe veszett
arcvonásai is rögzüljenek a helyi hagyományban.
1. Ez a fotó 34 éves
korában készült Körösi Antalról. Megjelent
"A magyar tanférfiak és tanítónők ezredévi
albuma" című díszműben, 1896-ban. (Szerkesztette:
Vaday József nagyváradi községi tanító.)
2. Ez az időskori felvétel
nyugdíjazása után, 1930 körül készülhetett.
A család bocsájtotta rendelkezésünkre 1996-ban,
amikor az Izsó Miklós Művelődési Házban
megemlékezést tartottak róla.
|
 |
|