|
Szeremley
Gábor (1807-1867)
Filozófus, jogtanár, ref. teológus. 1807-ben
született Disznóshorváton, a mai Izsófalván.
Édesapja, Szeremlei Császár Sámuel 1807-tol
1813-ig a község református lelkésze volt.
Iskolai tanulmányait szülőfalujában, majd apja
új szolgálati helyén, Lakon, később
a sárospataki kollégiumban végezte.
Ezután köztanító és segédtanár volt Sárospatakon.
1835-től külföldön (Bécsben
és Berlinben) képezte tovább magát. Hazatérve
1838 elején felsőnyárádi
lelkész, 1839 őszén pedig máramarosszigeti
teológiai tanár lett. Innen 1841-ben
a sárospataki jogakadémiára hívták
meg, ahol hat évig politikát, négy évig bölcsészeti
tárgyakat adott elő. 1851-ben a bécsi protestáns
teológiai fakultás tanárává nevezték ki. 1855-ben
visszatért Sárospatakra, a dogmatika
tanszékre, melyen haláláig működött. 1862-ben
Bécsben teológiai doktori címmel tüntették
ki a teológiai irodalom terén kifejtett munkássága
elismeréséül. Politikai, neveléstani, jogbölcseleti
munkákat is írt. Mint filozófus, Hegel
egyik első hazai követője volt. Hegelnek
nem dialetikus módszerét, hanem idealista rendszerét
vette át: műveiben a keresztény hit igazolását
látta. 1867. január 26-án hunyt el Sárospatakon.
- Fontosabb munkái: Az új philosophia szellemvilági
fejletében (1841); Politica (1845); Neveléstan
(1845); Jogbölcsészet (1849); Keresztyén vallástudomány
I-III. köt. (1859-62).
|